A felnőttkor e kétszakaszúságát a pszichológia is ismeri. „A felnőttkor sem tekinthető... egységes-homogén életszakasznak, bár az egyéneknél szomatikus biológiai szempontból ekkor észlelhető a legkevesebb változás... Moers pl. első felnőtt fázist említ, mely gyakran még viharos, ifjonti jellegű, mert az egyén a vitális élet csúcspontját ezen életszakaszban éri el 26-27. év körül. A 30-32. évektől a 43-44. évekig terjedő második felnőttszakaszban az egyének már levetik az előbbi, még főként ifjonti életmódot, és hivatásbeli biztonságot, magatartásbeli stabilitást nyernek, közben kialakul végleges személyiségük is.” (Böszörményi-Moussong-Kovács: Orvosi pszichológia, Tankönyvkiadó, 1967. 330-331. 1.) E két korszak határán, a Te meg a világ után, a Különbéke első verseivel egy időben veszi számba Szabó Lőrinc először, és értékeli át az ekkori szemlélete szempontjából eddigi pályáját. A debreceni barátai (Juhász Géza és Kardos László) szerkesztésében, Nagy Károly és Társai kiadásában megjelenő Új Írók sorozat 8. köteteként 1934-ben adja ki Válogatott Versei-t. Ennek előkészületeként jelenik meg a Pesti Napló-ban a korábbi kötetek néhány ekkor átdolgozott darabja is.