Erre a kettősségre éreztek rá kortársai is. Ezért írhatta a kötet kritikusa (Szántó Rudolf, Pesti Napló, 1936. május 17.) nemcsak a versekről, de az egész könyvről, hogy „fájó egész ennek az átkozott időnek csonkaságai között”. Mégis ennél pontosabb a költő-barát verses üdvözlete (Illyés Gyula, 1936. május 21.), aki a későbbi saját kötetcímmel üdvözli a kötetet: Rend a romokban. Ő pontosan látja az egyszerre jelenlevő korlátozottságot és költői önfelmutatást:

egy ember, csak egy a világból,

egy rész csupán -

A Különbéke kötet verstípusának jellemzésére lásd : Kabdebó Lóránt »Sivatagban«. (Szabó Lőrinc egy jellegzetes leíró-elbeszélő verse). Jelenkor, 1973. 7-8.sz. 741-749. 1.