A vers a Pesti Napló 1938. január 9-i számának 15. oldalán jelent meg. A családi emlékezés szerint a Volkmann utcai ház udvarán nőtt bodzabokor szerepel a versben. A vers első változatának az egy évvel korábban keletkezett Téli fák címűt tekinthetjük (megjelent: Pesti Napló, 1937. január 31.). Két közvetlen vázlatát, amely szintén csak az alapképre, a madár és csontváz bokor együttesére, és a vers alapjelentésére, az élet-halál viszonyra utal, Szabó Lőrinc pepita jegyzetfüzetében találhatjuk. (MTA Könyvtára kézirattára Ms 4651/282):

I:    Madár repül a téli bokorra

és leüt róla egy kis havat,

... ritka ...

II:    Megkopasztott, megszürkített

az ősz

Megkopasztott az ősz, szegény

bokor

csontvázad is alig maradt meg

vessző, rács, tüske... bot

Ugy ül a veréb benne, mint egy

kalitka rácsai mögött

*

A bodzabokor ágainak

tar ketrecében

a téli szélben

*

nekünk csak egy tavaszunk van, neked sok!

Mindkét vázlatnál utólag megjegyezte I: Egy téli bodzabokorhoz, II: 1938. január, Egy téli bodzabokorhoz.

A vers részletes elemzését lásd Kabdebó Lóránt: „Egy téli bodzabokorhoz” (A Harc az ünnepért korszak összegezése), Borsodi Szemle, 1972. 4. sz. 63-82. 1.