Az 1945-ös Napló-ban. ezt írja Szabó Lőrinc: „Legutolsó megjelent versem: Új Idők. 1944. karácsony, Egy barátnőnk halálára, Lázár Júliáról szól. A divatszalonosról, még az egyetemről ismertem. Sokat beszélhetne az igazi Sz. L.-ről, ha élne! De él-e legalább az édesanyja? Utoljára a Dob (?) utcai zsidó szükségkórházban láttam, mi temettettük el a lányát.” A versnek az MTA Könyvtára kézirattárában levő gépiratára Szabó Lőrinc a következő szöveget írta utólag: „Ez a vers ebben a szövegben jelent meg az Új Idők régi számában 1944 karácsonyára. A lapot a posta még kikézbesítette Volkmann utcai lakásomba, de ott már folyt a közelharc. Ez volt az utolsó versem, amely abban a világban megjelent. A vers Lázár Júliáról szól. 1956. január 19. Szabó Lőrinc.”