Maga Szabó Lőrinc nevezi Napló-jában e korszakának panaszait elégiáknak: „S van még valami, ami szintén számít: az ember, bizonyos határon túl szégyelli az elégiáit. Merev arccal, dacosan, vagy nyugodtan, elszántan kellett - hallgatnom: mit okozzak még több örömet az ellenségeimnek?!”