A Babits költészetében megteremtődött különleges személyiségre érez rá Nemes Ágnes emlékezésében: „Azt a késői Nyugat-hangulatot, amely az űzöttségé és a titkos összetartásé volt, mélyen fejezte ki és foglalta össze az ő súlyos palástos versei alatt gyötrődő személyisége. Ezt a halálakor tudtam meg igazán. »Megtépte köntösét a felhő, - Gyászolva a halott királyt« - makogtam el magamban a Babits-verset, tehetetlen rémületemben.” (Vallomások a Nyugatról, Petőfi Irodalmi Múzeum és Népművelési Propaganda Iroda, 1971. 126-127. 1.)