Báthori Gábor (1589–1613) – erdélyi főnemes; 1608 és 1613 között erdélyi fejedelem; meggyilkolták. Egy kortárs 1614-ben így summázza Bocskai István és Báthori Gábor történelmi szerepét: „1604. esztendőben ősszel támada Bocskai István  az hajdúkkal az németekre, ki nagy csodálatos győzedelemmel jára, és mind addig, hogy ugyan kirázogatá azért Erdélyből s Magyarországból az németeket. Noha azelőtt elég sok bolondoskodási lőnek, de végre annyi nyavalyái után eszére jött vala, és interponálván magát török császár és német császár között, Erdély között is, békességet akara szerezni. Kit noha ő maga teljességgel véghez nem vihete életében, de azért utat indítván az magyarországi uraimnak, azután az magyarországi uraim ugyan véghezvivék mind német, török és magyar között, ki Erdélyhez nem sokat tarthata, mert amaz kevély Báthori Gábor és az elkárhozott lélek Imrefi János több olyan jó hősökkel azt felbonták.” Később még hozzáfűzi: „Ez az Báthori Gábor úgy felfuvalkodék magában, hogy ez világon minden fejedelmeket semminek tart vala magához képest… azt meri vala mondani, hogy: Az essez [ilyen-olyan] lélek országa, Erdély nem ország, hanem csak megenni s meginnya való, más országot kell keresnünk, azmelyben uralkodni kell.” (Borsos Tamás: Vásárhelytől a Fényes Portáig. Bukarest. 1972. 55. és 57.)