Szikszai Fabricius Balázs (1530 k.–1576) szülővárosában, Szikszón kezdte tanulását, majd Kassán folytatta. 1550 körül Nagyidán lett rektor s egyben Perényi Ferenc gyermekeinek nevelője. 1553-ban Bártfára ment továbbtanulni, majd 1555-től 1558-ig Sajószentpéteren tanított. 1558. október 15-én iratkozott be a wittenbergi egyetemre, tanulásának költségét Mágocsy Gáspár fedezte, itt tanítója lett pártfogója unokaöccsének, Mágocsy Andrásnak. 1561-ben tért haza előkelő tanítványával együtt, s még ez évben a sárospataki iskola rektora lett, rögtön vezető egyéniségévé vált a Tisza jobb partján alakulóban lévő helvét irányú egyháznak. 1564-ben a lutheri tanokat követő Perényi Gábor miatt kénytelen volt Kolozsvárra távozni, ottani rektori állását az antitrinitárius irányba forduló Dávid Ferenccel való ellentét miatt 1566-ban otthagyta, és visszatért Sárospatakra, ahol haláláig működött. Nem kis szerepe volt a sárospataki iskola színvonalának megemelésében; azóta elveszett művet írt Egri Lukács ellen (1568), halotti beszédet Perényi Gábor, valamint Perényi anyja és felesége temetésére, előszót egy Heltai Gáspár által kiadott Bonfini-műhöz (1565), nagy sikerű latin–magyar szótárát halála után, 1590-ben adták ki.