Mágocsy Gáspár (1514 előtt–1587) – a 16. század egyik kevésbé ismert, de nagyon jellegzetes alakja. Köznemesi családból született, s mivel birtokai a hódoltságba, Baranyába és a Dél-Alföldre estek, katonai pályán próbált szerencsét. Gyula várának alsóbbrendű tisztje, később kapitánya volt, majd 1559-ben megszerezte Torna várát, és északra húzódott. 1562-ben egy szerencsétlen katonai kaland következtében török fogságba esett, ahonnan hatalmas váltságdíj lefizetése után rövidesen kiszabadult. 1564-től 1567-ig Eger várának kapitánya volt, ezután több tisztséget nem viselt. Az 1570-es évektől kezdve megvetette lábát a tokaj-hegyaljai borvidéken, s bekapcsolódott a hatalmas hasznot hajtó bortermelésbe és borkereskedésbe. 1587 tavaszán, igen magas kort megérve, Északkelet-Magyarország egyik leggazdagabb nagybirtokosaként halt meg. Mágocsy a helvét irányú reformáció egyik legnagyobb főúri támogatója volt, a vizsolyi Biblia létrejöttében is szerepe lehetett, a kritikus időszakban, amikor a munkálatok megindulhattak, Károlyi az ő mezővárosában, Tállyán volt prédikátor.