Báróczi Sándor A védelmeztetett magyar nyelv című munkája a szerző nevének feltüntetése nélkül Bécsben, 1790-ben jelent meg első alkalommal. 1814-ben Kazinczy Ferenc a Báróczynak Minden Munkáji címmel megjelentetett teljes kiadás nyolcadik kötetében, Dusch Erkölcsi leveleinek Báróczi által készített fordítása után, a tartalomjegyzéket követően az alábbi megjegyzést nyomatta ki: „A védelmeztetett magyar nyelv a cenzúra tilalma miatt elmaradt.” Így Báróczi Sándor e műve akkor nem, s később sem jelent meg újra.
E jelenlegi, második editio szövege az 1790-ben napvilágot látott szövegen alapul. A helyesírást a mai olvasói igényekhez igazítottam, de a szavak korabeli (tájnyelvi) hangalakján nem változtattam, akkor sem, ha ez mai helyesírási gyakorlatunknak olykor ellentmond is. A sajtóhibákat és ortográfiai következetlenségeket kiigazítottam, a szövegben gyakorta előforduló latin szavak esetében a ma használatosakat mai helyesírással közlöm, szükség esetén a ma megszokott írásképtől eltérően ezek esetében is megőrizve a korabeli hangalakot. Régies nevek, régi nevek írásában – ha a hangalak úgy kívánta – megtartottam az eredeti formát.
Az első kiadás 11-16. oldalán összefüggően olvasható az a tizenhat pontos írásmű, amely a latin nyelv hazánkbeli általános használata mellett érvel. Tekintettel arra, hogy Báróczi a maga röpiratában e szöveget pontról pontra újraközli, a kétszeri közléstől eltekintettem.
Valamint mellőztem Báróczi lapalji jegyzeteit. Ezek néhány esetben, rendszertelenül és többnyire pontatlanul, idézeteinek forrását jelölik meg. A latin idézetek modern magyar fordításai jelen kiadásban a jegyzetekben olvashatóak, ugyanitt megtalálja az olvasó az idézetek forrásait, lelőhelyét. Ugyancsak mellőztem Báróczi latin nyelvű jegyzeteit Mátyás király, Forgách Ferenc, Dudith András, Janus Pannonius és Révay Péter esetében, mert Báróczi itt Czwittinger Dávid írói lexikonát említi forrásául (Davidis Czvittingeri Specimen Hungariae Literate. Francofurti et Lipsiae. 1711.), de csupán Mátyás király és Janus Pannonius esetében idéz néhány sort megközelítő pontossággal a fenti műből, a többiek vonatkozásában inkább csak Czwittinger könyve alapján néhány könyvcímet, rangot sorol fel, latin nyelven.
Báróczi röpiratában számos latin kifejezést használ, szövegét latin idézetekkel, korabeli politikai, irodalmi hivatkozásokkal fűszerezi, történelmi és korabeli neveket említ, nem csekély gondot okozva így a mai olvasónak. A jegyzetek írásakor a szöveg és az összefüggések megérthetőségét, olvashatóságát tartottam ezért legfőképpen szem előtt.
Báróczi életútjának áttekintését és műveinek elemző értékelését legelsőbb Kazinczy Ferenc végezte el 1814-ben, tanulmánya az említett összkiadás nyolcadik kötetében volt olvasható első ízben. A védelmeztetett magyar nyelv című röpiratról készült egyetlen részletes korabeli ismertetést, a név nélkül megjelent röpirat szerzőjét, Báróczi Sándort is megnevezve, Batsányi János írta. (Magyar Múzeum. II. 1792. 217-229.)
Később Ballagi Géza (A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig, Bp. 1888. 580-581.), Beöthy Zsolt (A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban. Bp. 1887. II. 65-82.) és Horváth János (Budapesti Szemle. 1901. 196-200.) szólt részletesebben e műről. Az újabb kori szakirodalom jobbára csak a röpirat címét említi meg.