Előszó (részlet)

Ez a tanulmánykötet azokkal a kérdésekkel foglalkozik, melyek ma a pedagógiai közvéleményt az egész világon érdeklik. A nagy háború, ennek előzményei és következményei, mindenütt megzavarták az emberek nyugodt gondolkodását, megingatták a bizalmat a régi igazságokban, habozóvá tették az embereket és arról kezdtek ábrándozni, hogy a neveléssel, egy új és más neveléssel, talán meg lehet változtatni a világot, talán jobbá, nemesebbé lehet tenni az emberiséget, s talán meg lehet teremteni a világ számára már itt a földön, az örök békét, amelyben mindenki boldog lesz, mert mindenki jó lesz.

[...]

Ezek a tanulmányok bekapcsolódnak a kor mozgalmaiba, tükröztetik a kor áramlatait, ezt a forrongó küzdelmet, de egyúttal ráakarnak mutatni azokra az örök eszményképekre, melyek ott élnek kiolthatatlanul az emberiség lelke mélyén. "A modern pedagógia útjain" című kötetben azokkal a pedagógiai kérdésekkel foglalkoztam, melyek a közvéleményt akkor (1909-ben) foglalkoztatták, mikor a kötet első kiadása megjelent. Ott is állást foglaltam a haladás mellett, de állást foglaltam a túlzásokkal és káros elméletekkel szemben. Azóta új problémák is merültek föl. Itt ezekkel foglalkozom. Ezek is, mint A modern pedagógia útjain című tanulmányok, már előzőleg egyenkint megjelentek, de jórészt szakfolyóiratokban, pedig itt oly elvi kérdések tisztázásáról van szó, melyek nincsenek időhöz kötve.

[...]

A ma uralkodó két főirány: a filozófiai és az exakt kísérleti, egyaránt képviselve van e kötetben. Az egyik keresi a célt, az eszményeket, a másik kutatja a reális alapot, az utat, mely e célokhoz vezet.

Pedagógia nem lehet eszmények nélkül. Siker nem lehet reális alap nélkül. A világnézet alakítja ki az eszményeket, míg az egyéniség tanulmánya, a tehetségek felismerése, a szociális jelenségek vizsgálata, a módszerek s a reformok a módszer terén, mutatják az utat az eszmények felé. Ezek felé emelkedni, pedig mindnyájunk legfőbb célja és leghőbb vágya.