Bevezetés

Mi jut eszünkbe, ha a "hétköznapok" szót halljuk? Általában rendszeresen lezajló, állandóan ismétlődő folyamatokat értünk alatta, melyek személyiségünktől és tapasztalatainktól függően unalmat és egyhangúságot vagy egyfajta megelégedettséget és biztonságérzetet jelentenek.

Sok nő számára a hétköznapok egyszerűen szürkék. Ahogyan a párnázott ajtó a hangot, úgy nyelnek el a hétköznapok mindent, ami bennünk egyedi és különleges. "A hétköznapoknak lehetnek hősei, de közönsége soha." (S. Graff) Melyik édesanya nem érezte még ezt, amikor sok fáradsággal és versenyt futva az idővel családjának ebédet tett az asztalra és senki sem értékelte különösebben. Vélemény csak akkor van, ha valami nem ízlik. Amikor egy politikusnő este fáradtan ágyba zuhan, a napközben elvégzett feladatokra visszagondolva eltöltheti az a jóleső érzés, hogy ma sokat teljesített. Némely édesanya, mikor késő este befejezi a napot, ugyanolyan kimerült. De ezt nem nagyon veszi észre senki. Hiányzik a "közönség".

Egy hétköznapokkal foglalkozó internetes oldalon a következőket olvashatjuk: "A hétköznapok többnyire nyomasztóan nehezednek ránk. Ezek az oldalak tudatosan a "megszokott" rohanás és pörgés ellenpontjaként kívánnak szolgálni... Az, amit magunk megtapasztaltunk, másoknak is segíthet... Ezért születtek ezek az oldalak."

Ennek a könyvecskének is hasonlóak a szándékai: szeretnénk továbbadni valamit abból, ami nekünk és sok más nőnek segít a hétköznapokat boldogabbá tenni. A gondolatok egy katolikus lelkiségi mozgalom, a nemzetközi Schönstatt-mozgalom berkeiből származnak. Alapítónk, Joseph Kentenich atya éppen hétköznapjaink alakításához nyújtott sok segítséget. Újra és újra rámutatott: nem a rendkívüli eseményekben, az ünnepi pillanatokban, hanem a mindennapi életben mutatkozik meg az emberi nagyság.

Itt mutatkozik meg keresztény hitünk ereje is: aki hisz, másképp éli meg hétköznapjait, más életminőségre talál. Erről az életminőségről lesz szó a következőkben.