Bevezető

Budapest egyik legszebb szobra áll a Nemzeti Múzeum klasszikusan nemesvonalú épülettömbje előtt. Rozgonyi Piroska és Toldi Miklós eszményi alakjai között Arany János tekint le róla. Immár több mint hat évtizede figyeli onnan bölcs tekintetével a fővárosnak a Múzeum körúton tovahömpölygő világvárosi forgatagát. Azét a fővárosét, amellyel költői alkotó életének nagyobbik fele elválaszthatatlanul összefonódott, amelynek annyi szép helyét, annyi történelmi eseményét halhatatlan alkotásaiban oly sokszor megénekelte.

Attól kezdve, hogy Arany János 26 éves korában, 1843-ban először fordult meg Pesten hivatalos ügyben, egészen 65 éves koráig, 1882-ig, amikor a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokából az egész nemzet gyásza kísérte utolsó útjára, Pest-Buda már megindult annak a fejlődésnek az útján, amely a világváros Budapesthez vezetett. Arany tanúja volt a 48 előtti Pest pattanásig feszülő, utat kereső energiájának a reformkorban. Látó és cselekvő részese volt a márciusi ifjak lelkesedésének. A szabadságkarc bukása után, a Bach-korszakban őt is lesújtotta a gyászba dermedt nemzet letargiája. De élete utolsó évtizedében megélte még Pest-Buda-Óbuda egyesülését és megláthatta már a kapitalista főváros épülő új sugárútját, sokasodó épületeiben kifejezésre futó új körvonalait, világvárosi arculatát. Önéletrajzában azt írja. hogy már 1848-ban kezdte "Pest fényét megkívánni"; 1860 július 15-től kezdve, pedig, amikor megválasztották a Kisfaludy Társaság igazgatójának, haláláig állandó pesti lakos lett.

Szinte nap, mint nap látjuk és járjuk azokat a helyeket, ahol a nagy költő rövidebb-hosszabb ideig élt és lakott, vagy amelyeket verseiben, írásaiban megörökített: Petőfi Dohány utcai szállását, ahol 1848-ban időzött néhány napig, az Üllői út és Erkel utca sarkán álló házat, amelyen emléktábla hirdeti, hogy az ottani, egykor Három pipa utca 11. számú házban bérelte első állandó lakását; az Akadémia palotáját, ahol mint a Tudós Társaság főtitkára élt és dolgozott; a hangulatos, korrajznak is beillő, versben megénekelt Városligetet, a Dunapartot, a Margithidat, a Margitszigetet, amelynek tölgyei alatt oly szívesen megpihent, a külső Józsefvárost, amelynek kevésbé ismert leírása egy elbeszéléstöredékében maradt ránk. Bennünk csengenek a klasszikus sorok Pest-Buda történetének nem egy eseményéről. Mégis azt kell mondanunk, hogy a nagyszalontai Arany nem vált ugyanúgy városi, fővárosi költővé, mint akár a szabadkai Kosztolányi, akár a vitkóci Reviczky, vagy a szekszárdi Babits. Arany János Pesten is megmaradt az egész ország költőjének, aki az "Elveszett alkotmány"-nyal, de még inkább a "Toldi"-val egy csapásra meghódította a nemzetet.

De, ha Aranyt a főváros igazában sohasem tudta teljesen magába olvasztani, szerette Pestet, amely annyiszor megihlette őt. Tanúi ennek örökszép írásai. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteménye, megtisztelő feladatának tartja, hogy most, amikor a nemzet a nagy költő halálának 75. évfordulójára emlékezik, a maga részéről is hozzájáruljon szélesebbkörű megismertetéséhez, népszerűsítéséhez.

A következőkben Arany lírájának, epikájának és prózájának Budapestre vonatkozó részleteit találja az olvasó. Az első rész nyomon követi Arany útját Budapesten mind topográfiailag, mind irodalmi vonatkozásban és ennek keretében érdekes bepillantást nyerünk fővárosunk korabeli irodalmi és tudományos életébe is. A második részben azokat a költeményeket, és prózai részleteket gyűjtöttük egybe, amelyekben Arany a főváros egyes tájait: a Margitszigetet, a Dunapartot, a Városliget nyüzsgő életét, stb. örökítette meg. Végül Arany epikájából azokat a szemelvényeket állítottuk össze, amelyek Budapest történetének egyes eseményeit elevenítik fel.

A szöveget, amelynek idézésében általában a mai helyesírást követjük, egykorú illusztrációkkal színesítjük. Nem törekedtünk filológiai teljességre, de így is reméljük, hogy amikor a nagy magyar költő emlékének áldozunk, egyben a régi Budapest megismertetését, fővárosunk megszerettetését is szolgáljuk.

Zoltán József