Előszó (részlet)

Lehet még újat mondani a tulajdonnévről? Minden típusát számos tanulmányban elemezték, némelyekről külön monográfiák is születtek, és olyan bő szakirodalomban dúskálhat a kutató, hogy a válogatás is a nehezére eshet olykor. Ma már nem szükséges névtanosainknak az onomasztika különállását hangsúlyozni: mai törekvéseik leginkább a névtan interdiszciplináris voltának alátámasztása felé mutatnak. Olyan nyelvészeti diszciplína a névtudomány, mely tudományágakat ölel fel, és maga is külön ágakra bomlik, hiszen csaknem minden tulajdonnévtípusnak bő szakirodalma van ma már - elég, ha csak belepillantunk munkám tartalomjegyzékébe, hogy meggyőződjünk például a keresztnévkutatás szerteágazó szakirodalmáról. Ezek mögött a publikációk mögött nyilván sok esetben az ember természetes érdeklődése áll önmaga iránt: számos olyan névelemzést találhatunk ugyanis, mely egy-egy helység vagy közösség keresztnévállományának szinkrón vagy diakrón analízise, s ezek mögött nem nehéz a kutató személyes érdeklődését (sok esetben érintettségét is) fellelnünk.

Ez a tudományág azonban nem tudja fő kutatási tárgyát, magát a tulajdonnevet definiálni. Vannak ugyan többé-kevésbé átfogó meghatározás- kísérletek, de azok, melyek minden típusra érvényesek lennének, olyan nyelven kívüli (s ezért nyelvészeti eszközökkel nem vizsgálható) szempontok bevonását is igénylik (pl. a logika, filozófia, szociológia, pszichológia területét érintőket), melyek a meghatározás nyelvészeti jellegét alapvetően megkérdőjelezik. Várnai Judit Szilvia utal rá Kis Tamást idézve: a bölcsésztudományokban a kutatás tárgya a névtanon kívül is gyakran "definiálhatatlannak bizonyul".

Elsődleges célja és feladata azonban minden tudományágnak, és a közben folytatott további kutatások előfeltétele is egyben, hogy meghatározza kutatási tárgyát. Valójában már a névtan mint önálló tudományág elkülönülése előtt is voltak a tulajdonnév meghatározására tett igen jelentős kísérletek, amelyek aztán súlyuknál fogva több évtizedre kijelölték a tulajdonnevekről való gondolkodás irányát. Nagyon lényeges ezt a kérdést (hogy mi is a tulajdonnév, hogyan határozható meg) újra körüljárni, hiszen a tulajdonnevek meghatározására tett legtöbb kísérlet a nevek és a közszavak szembeállításán és a köztük lévő különbség megadásán alapszik, így a köznevesülés is ennek függvényében értelmezhető jelentésváltásként vagy -változásként. Érdemes tehát a tulajdonnév jelentéséről írottakat ebből a szempontból is végiggondolni.

Munkámmal három célom van: áttekintem egyrészt a köznevesülés, azaz a tulajdonnév jelentésváltozásáról írottak szempontjából a tulajdonnév jelentéséről szóló felfogásokat, hogy az idevágó ismeretek közül kiválasszam azokat, amelyek vizsgálataimhoz szilárd fogalmi alapul szolgálhatnak. Ehhez kapcsolódik második feladatom: olyan lehetséges modellt találni a tulajdonnév köznevesülésére, mely elfogadható minden nyelvre és minden tulajdonnévtípusra is: ennek során igyekszem kiemelni azokat a tényezőket, melyek hozzájárulnak az ilyen típusú jelentésváltozás kialakulásához, és a változás általános vonásainak feltárására is törekszem. Végül 28 magyar férfi- és női néven mutatom be ennek a változásnak a legtipikusabb jellemzőit.

Végső célom az volt, hogy az összes általam gyűjtött köznevesült magyar keresztnév összes közszói származékát szótárszerűen feldolgozzam, de erre az itt közzétett munkám alapjául szolgáló doktori disszertációmban terjedelmi okok miatt nem volt lehetőségem, mivel a korpusz hatalmas mérete túlfeszítette volna egy ilyen munka kereteit.

[...]