CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Drága Édesanyák!
Altatók
A baba kocsiból való kiemeléskor
Puszit adó
Ölelgető
Berregtető
Pukkantó
Fejközelítő
Tüsszentő
Szélfújó
Rejtegetők
Pancsoló
Fürdető
Csücsülgető
Álltatók
Jártatók
Sétáltatók
Vigasztaló
Öltöztető
Kézbillegtető
Búcsút integető
Kézforgató
Bújócska
Fogócskák
Hangremegtető
Zümmögő
Gágogó
Meleget fújó
Édes kincsem, kis virágom
Füttyel helyettesítő
Táncoltatók
Háton hordozók
Lábfejen hordozó
Előrelendítők
Magasba dobáló
Felismerő
Félreküldő
Etetgetők
Hátba ütögető
Kopogtató
Lábasdi
Fenékveregető
Testre csapó
Tapsoltatók
Arcmutogatók
Arcsimogató
Hajhúzgáló
Hajban turkáló
Homlok-összekoccantók
Karon hintáztatók
Lábfejen hintáztató
Hintázók
Lóbáló
Lábát összeütögető
Kardöntő
Csipkedők
Kezét szorító
Kézre csapó
Ökölnyitó
Pacsit adók
Húzogatók
Fejet hajtogató
Fejet ütögetők
Orrot nyomkodó
Térden lovagoltatók
Nyakban lovagoltató
Nyakba csimpaszkodó
Nyakvágók
Tenyércsiklandozók
Kevergető
Ujjasdik
Ujjal lépegető
Ujjal fúró
Hátat bökögető
Fityiszt mutató
Előszó
Drága Édesanyák!
Az Egri csillagok írója vetette papírra a következő örök érvényű mondatot:
A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet... Ti,
édesanyák vagytok gyermekeink ragyogó fényű napja, ölbeli gyermekeinkkel
való játékaitok pedig a Ti napszívetek pótolhatatlan sugarai.
E könyvecske egy kis sugárkoszorú. Édesanyák, a Ti kezetekbe adjuk, de
azért szükségképpen az édesapákhoz is szól. Hogy mi oknál fogva? Ismét
Gárdonyit idézem: "A gyermeknek az Isten két kezet adott, egyik kezük az
apja kezét fogja, a másik az anyjáét" Nem lehet ezt a láncot büntetlenül
elszakítani...
Koszorúnk varázserejű kincseket tartalmaz. A Mátyusföld talajáról szedtem
fel őket, ám változataikban többségük az egész magyar nyelvterületen
ismert. Egy egész közösség lelkiségét hordozzák magukban. A szavak
lombsusogása mellett érezzük meg bennük a hajszálerek csodálatos erejét is!
E kis mondókák és játékdalok életünk legnehezebb óráiban is itt zsonganak
körülöttünk és áthatnak, átölelnek, gyönyörködtetnek bennünket, mint távoli
harangszó, mint egy régvolt tavasz vissza-visszatérő színei, ízei, bódító
illata. Mint az égen átvonuló bárányfelhők emléke. Hiányuk pedig elkísér
bennünket, talán még az életen túlra is...
Ha azt akarjuk, hogy gyermekeink boldogok legyenek, fordítsunk nagyobb
gondot a családi fészkek melengető szavakkal, dalokkal, játékokkal történő
kibélelésére. Úgy tűnik, mintha a szavak pázsitja, a játékok és dalok
erdeje kissé zúzmarás, kissé távoli lenne. Nyelvünk nagy művésze, Móricz
Zsigmond otthonára, gyermekkorára így emlékezett vissza: "Ha nem volt
tüzelő, az semmi sem volt" egy soha nem hiányzott: a család szent melege.
Ez olyan volt nálunk, mintha a testek fejlesztették volna ki, s minél
nagyobb számú lett a család, ez a hő annál magasabbra fokozódott...
Napjainkban is áldó melegségre volna szükség. Ezt a melegséget,
termékenyítő hőt pedig elsősorban Ti, testközelben élő édesanyák vagytok
képesek és hivatottak megadni. Gyermekeinket a családból kell elindítanunk,
hogy a távolságot legyőzzék, leheletükkel felolvasszák a zúzmarát, hogy
célba érjenek. Ne hagyjuk, hogy a rohanó élet megfossza őket a gyermekkor
tündérvilágától.
A játék a gyermek "főfoglalkozása", melynek legfontosabb mozzanata az öröm.
Az öröm forrása pedig a felfedezés boldogsága, a mozgás, a cselekvés
gyönyöre. Természetesen a játéknak is, mint szellemi tápláléknak, igazodnia
kell a gyermeki lélek zsenge állapotához.
Örök érvényű igazságot fejez ki Kodály Zoltán megállapítása is: "Az anya
nemcsak a testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel"
Vajon mit tehetnék én még hozzá a fent idézettekhez? Szerényen csupán
ennyit: a játék a kisgyermek szívének aranykulcsa. Édesanyák, fogjátok e
sugárkoszorús aranykulcsot, nyissátok ki vele kisgyermekeink szívének
kapuját! Apukák, segítsetek nekik!