CÍMLAP
|
A belgrádi és a vajdasági sajtó tükrében TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó
Az 1956. évi magyarországi események a belgrádi és a vajdasági sajtóban
1. Időrendi áttekintés
2. Cikkek a menekültek problémáiról
3. Cikkek a napisajtóban Nagy Imrének és munkatársainak elítéléséről
Előszó (részlet)
A Magyar Köztársaság 2006-ban korszerű történelmének egyik legfontosabb
eseményéről emlékezik meg: a magyar népnek a Rákosirendszer elleni
felkeléséről. Európa és a világ 1956. október 23-án értesült az eseményről,
amelynek híre villámgyorsan terjedt az akkori sajtó révén, és arról szólt:
Budapesten felkelés van. A német munkások 1953. évi berlini lázadása és a
gyorsan elfojtott kisebb lengyel fegyveres felkelés (Poznan, 1956. június
28.) után ez volt az első, de mindenképpen méretében és hatásában jóval
jelentősebb jele annak, hogy érlelődik a tiltakozás a sztálini önkény
ellen a "szocialista tábor" országaiban. Az a szándékunk, hogy ezeknek
az eseményeknek az akkori belgrádi és vajdasági lapokban történő
megjelentetése alapján megmutassuk, milyen volt az akkori Jugoszlávia
álláspontja a magyarországi felkeléssel kapcsolatban, és a jugoszláv
közvélemény hogyan értesült ezekről az eseményekről.
Úgy döntöttünk, hogy mindezt a belgrádi Borba és Politika, valamint az
újvidéki Dnevnik és Magyar Szó napilap, továbbá a Subotičke novine, a
Somborske novine és a Zrenjanin helyi hetilapok írásai alapján világítjuk
meg. Úgy véljük, hogy ez a választék kellőképpen szolgálja azt a
szándékunkat, hogy eleget tegyünk a vállalt feladatnak. Szerintünk semmi
lényeges újdonságot nem hozna, ha más forrásokat is figyelembe vennénk
(egyes szerbiai vagy más jugoszláv köztársaságbeli újságokat), mert abban
az időben az egész jugoszláv sajtó állásfoglalása eléggé egyarculatú
volt, és viszonylag kevés forrásra támaszkodott, a tájékoztatás gerincét
nagyjából a Tanjug hírei adták, vagy pedig idézték a külföldi hírügynökségek
(elsősorban az AFP és AP) és médiumok híreit, legföljebb támaszkodtak egyes
magyar forrásokra (budapesti rádió, Kossuth rádió, MTI stb.) és az általunk
említett, viszonylag kevés számú tudósítóra, akiknek zöme olyan különtudósító
volt, aki ebben az időben rövid időt töltött Magyarországon.
Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a médiumok egy része, külön a Borba
(kezdetben a JKP, később a JDNSZSZ sajtószerve) és a Politika befolyása nem
korlátozódott a Szerb Köztársaság, illetve a Vajdaság területére, mivel a
Borba mint szövetségi sajtószerv, abban az időben két párhuzamos kiadásban
jelent meg: cirill betűvel Belgrádban és latin betűvel Zágrábban, a
Politika pedig - sokéves hagyományának (1904-ben alakult, és a két
világháború időszakát leszámítva egész idő alatt folyamatosan megjelent)
köszönhetően - olvasott volt az egész egykori Jugoszláviában, még
Szlovéniában és Macedóniában is.
[...]