Előszó

[...]

"A juhászok így élnek, úgy élnek" egy négy generáción át juhászcsalád szellemi népi hagyományanyaga.

A Zélity család négy generáción át (a szabadságharc bukása óta) juhászattal foglalkozott, olykor a család több ágán is. Vlasity Károlyné Zélity Klára (a gyűjtés idején még élő idősebb fiú, Zélity István lánya) híres népdalénekes volt, s nagybátyjával, Zélity Sándorral együtt hatalmas népdalanyag ismerője és használója volt, úgyszólván halálukig. E könyv születésének az ő ismeretanyaguk volt a megindítója és lett az alapja is.

A gyűjtés célja egy ilyen néphagyományokat híven őrző, délvidéki juhászcsalád gazdag néprajzi anyagának a begyűjtése és feltárása volt. Az elsődlegesen megcélzott dallamos anyag később bővült csak a babonák és a hitvilág s a szokásanyag adataival, még később a mesékre s az egyéb prózai hagyományokra is kiterjedt. A lelt gazdagság okolható, hogy végső megformálásban a kéziratanyag ezeroldalnyi szellemi hagyományörökséget hozhat a felszínre.

Természetes határokat követve fejezetenként a kézirat a következőképpen osztódik:

A Zélity család önéletrajza:

A dallamos vagy csak részben dallamos anyag A gyerekkor játékai című fejezetben. Ezeknek kb. fele dallamos. A Jeles napok lejegyzett népszokásait (szám szerint 199-et) a 39 pásztordal követi. A 91 népballada közül 25 a klasszikus balladák közül való. Hét rabéneket közöl a könyv, nagyívű vonalat húzva a 17., 18. század rabságba született dalaitól a napjainkban is tánc alá muzsikált és énekelt "modern" rabénekekig, mind egy család ismeretanyagában. Noha a katonadalok s a lírai dalok között a "különbség" gyakran csak néhány katonadal-versszak az énekelt szövegek között, egy szöveg szerinti rendezésben ezek a dalok markáns rajzolatú jelleggel, szinte önmaguk tömörülnek egy külön csoportba, amelyben egymás után rakhatók a regrutasors, a kiskatona-élet, a békebeli "öreg baka" dalai, a "háborúba köll mënni" szövegek üzeneteivel, meg azokkal, amelyben arról szól a nóta, hogy "Doberdóba hull a baka rakásra!" ... A "kiút", a háború vége, a leszerelés boldog öröme, vagy a hadifogság sóvárgó bánata, esetleg a hadikórház vaságya - 154 katonadalban tálalva. A lírai dalok dallamrend szerinti besorolásban részei e könyvnek. A kézirat végére a mesék, trufák s egyéb kisprózai termékek kerültek. A közel 100 (szám szerint 92) mese közül néhány táltos lovakat, ördögöket idéz, zömmel azonban trufák, erotikus tartalmú csattanós történetek ezek, amelyek szájról szájra járnak háborítatlanul a felvilágosodás évszázadaitól napjainkig.

A népdalszövegek "természetes kép"-eiről, valójában a versszakok szövegének egyéb részeivel szorosan összefüggő szimbólumokról, szimbólumrendszerek értelméről magyarázó lábjegyzetek szólnak, hogy a versszakok két nyelven szóló teljes hozama, az ettől az ősi, költői kifejezési módtól elszok(tat) ott füleink számára is érthető legyen.

A nagy fejezetek előtt bevezető szövegek segítenek megérteni ("jól érteni") a fejezetekbeli mondanivalóknak nemcsak a külszínét, kirakatértelmét, hanem a helyét is egy letűnőben lévő kultúrában, amelyben ezek a művek születtek, amelynek részesei voltunk nemrég még magunk is, s amelytől egyre távolabbra sodor az ún. "modern" gondolkodásmód világa, az ősitől elszakadó világrésze.

A dallamjegyzetek a dallamrendszereink összefüggései közt segítenek eligazodni, hogy értelmünkkel is felfogjuk dallamos kultúrhagyományaink néha sok száz, olykor ezer esztendőkben mérhető távolságokból hozott szépségeit, mélyértelmünkre ható üzeneteit.

E könyv egészében a szociográfiai néprajz módszereivel próbál hozzájárulni a ma még körültapintható, de egyre inkább tegnapokba bukó népi, nemzeti kultúránk megőrzésének és megismertetésének összetett feladataihoz. Ez vállalt feladatnak sem kevés.

*
A megőrzött élő kultúra bősége egyféle természetes válogatásra kényszerített gyűjtőt s adatközlőt egyaránt, illetve ez utóbbit tán még korlátlanabbul, hisz nemegyszer csak rákérdezésre került elő az ismertebb dallamforma is: "Ó! Hát persze, hogy tudom én ezt így is! De így mindenki tudja! ..." megjegyzés kíséretében. Ma már világos, hogy egy családi monográfia előre körvonalazott határai szinte természetszerűen kerítenék be pl. a 101 magyar népdal, a 104 katonadal, a 108, Kis Lajos-féle délvidéki népdal rákérdezéses ellenőrzését. Az újraszedés s az újrakiadás anyagi vetületei, a fent említett munkakörülmények között, sokadrendűvé szorították saját, ezen a tájon végzett gyűjtéseink dalainak jelenlét-ellenőrzését is, hisz szinte nem volt dal, amelyiket a második sorától nem együtt énekeltük volna. A "Várjon csak! Tudom én ezt máshogy is! ..." rögzítése fontosabb feladatokat kínált a pedáns és precíz monográfia-előkészítő munkáknál.

Hiányos marad hát ez a családi monográfia ebből a szempontból is. Ezt a hiányát azonban, véljük, nem a velünk egy korban élők vetik majd a szemünkre. A "messze jövendő"-vel való elszámolás bizonytalanságát pedig, a világnak ezen a táján, a bölcsesség szelíd mosolyával simítja körül egy történelmi tanulságokra hivatkozó anyagismeret, nyújtván az így felszínre került "hozam"-ot a "teljes kép"-et kereső kéznek: Fogd ezt! Persze, hogy kevés! De a felsoroltakkal együtt sem lenne teljes!

[...]