Bevezetés

Szöveggyűjteményünk nem hagyományos értelemben vett eszmetörténeti szöveggyűjtemény. Összeállításunk kiindulópontja az az általánosan ismert tény, hogy Oroszországban mindig is kiemelt szerepet játszott az irodalom: a modern filozófiai gondolkodás és társadalomelmélet kialakulása szorosan összefüggött annak útkereséseivel, miközben gyakran maga a bölcselet is szépirodalmi formát öltött. Éppen ezért úgy próbáljuk bemutatni I. Péter uralkodásától kezdve az orosz gondolkodás és civilizáció történetét, hogy az orosz eszmetörténet dilemmáit olyan kultúrtörténeti jelenségként fogjuk fel, melyek meghatározták, és mind a mai napig meghatározzák az orosz önreflexiót. A szöveggyűjtemény szerkezeti elveinek kidolgozásában felhasználtuk a "posztmodern" Oroszország-diskurzus egyes elemeit is, melyek többek között Boris Groys, Alekszandr Etkind és Aage Hansen-Löve munkáiban fogalmazódnak meg.

Az Oroszországról való beszédben a Nyugat-Kelet dilemmának, mint civilizációs és kulturológiai alternatívának mindmáig központi szerepe van. Szöveggyűjteményünk is e problémakörre irányítja az olvasó figyelmét, különös tekintettel azokra a polémiákra, melyek jelentős mértékben formálták az elmúlt két évszázad szellemi arculatát.

Válogatásunk szempontjait illetően azonban különbséget tettünk az e vonatkozásban alapvetőnek ítélt XIX. illetve XX. századi kultúrtörténeti jelenségek bemutatásakor. Miután a XIX. században született koncepciók megalapozó jellegűek az orosz kultúra sajátossággát értelmező későbbi nézetrendszerek kibontakozására nézve, szöveggyűjteményünk első részét az e kérdéskört reprezentáló terjedelmes írások képezik. A XX. századi szövegek összeállításában ugyanakkor egyfajta "montázselv" érvényesítése látszott célravezetőnek - bizonyos értelemben a kor szellemiségének is megfelelően -, hiszen a nagyszabású gondolati rendszerek reflektálása a századelőtől kezdődően annyira sokrétű és összetett, hogy csak felvillantani tudjuk a legeredetibbnek ítélt, szellemiségükben és megnyilatkozási formájukban is izgalmas jelenségeket.

Az orosz történelemben a Nyugat-Kelet kérdés I. Péter korától kezdődően vált elterjedtté és közkeletűvé, s egyben az orosz tudat egyik meghatározó részévé. Bölcseleti formát először a szlavofilek és nyugatosok vitáiban öltött a XIX. század 30-40-es éveiben, majd Pjotr Csaadajev kegyetlen Oroszország-kritikájában nyilvánult meg a legélesebben, amely hatással volt az orosz kultúra nyugati reflexiójára is. A XIX. század hatvanas éveiben újból felélénkült ez a vita, a "talajosok" és a hatvanasok ("nihilisták") között, s ez utóbbiaknál a forradalmi eszmekör megjelenésével egyre inkább ideológiai színezetűvé vált. A Nyugat-Kelet dilemma, mint a "szellemi Oroszország" helyének és missziójának kijelölése, a XIX. század utolsó két évtizedében az orosz bölcseletben gyakran nyíltan utópikus köntösben jelentkezett, sőt, a forradalmi mozgalmak ezen utópiák megvalósítására törekedtek. Az Oroszország-klisék, melyek Európa-szerte elterjedtek, alapvetően XIX. századi eredetűek, komoly eszmetörténeti múlt áll mögöttük. Erről a valós tartalomról mostanság sokan megfeledkeznek, mikor átpolitizálják és "dekonstruálják" azokat az eszméket, melyek "elevenségét" éppen a viták folytonossága biztosította. A szöveggyűjtemény nem kerüli meg azokat a kérdéseket sem, melyek az Oroszország-mítosszal, az író-próféta szerepkörrel és a szekularizáció problémáival kapcsolatosak.

A XIX-XX. század fordulójától kezdődően a Nyugat-Kelet probléma összekapcsolódik a kor általános krízis-tudatának értelmezésére, illetve leküzdésére irányuló azon törekvésekkel, melyek új utakat jelölnek ki Oroszország számára mind történelmi-politikai, mind szellemi-kulturális vonatkozásban. Ennek megfelelően egy adott problémakört reprezentáló, különböző műfajú és hangvételű szövegek (történelmi dokumentumok, publicisztikai írások, tanulmány- és esszérészletek, művészeti programnyilatkozatok és szemelvények a kor szépirodalmából) körvonalazzák a Nyugat-Kelet, Európa-Ázsia konfliktus sajátosan XX. századi megnyilvánulásait.

A századelő eszmetörténeti összefüggésrendszerében, mindenekelőtt az 1905-ös forradalom tükrében, "a történelem vége, vagy új korszak kezdete" dilemmában újjáértelmeződik a "sajátos orosz út" kérdése. Egymás mellett élnek a messianisztikus és materialista alapú, irracionalista és pozitivista beállítottságú koncepciók, apokaliptikus és utópikus jövő- víziók. A szlavofil és nyugatos szellemi hagyomány továbbéléseként új köntösben jelentkezik a kultúra és civilizáció problémája, a Kelet és a Nyugat metafizikus szembenállása, a közösségi elv és az individualizáció érvényesítésének konfliktusa. Figyelemre méltó művészi kísérletek történnek az orosz hagyományok és a nyugat-európai újítási törekvések összehangolására, az eddigiektől merőben eltérő esztétikai alapelvek kidolgozására. A forradalmak gyakorlata új megvilágításba helyezi az alkotás problémáját, a művészi szerepvállalás lehetőségeit, az "elit" és a "tömegművészet" közti feszültséget. Utópisztikus jellegű társadalmi, politikai, kulturális koncepciók hatása alatt bontakozik ki, majd számolódik fel a nyugat-európai tendenciákkal lépést tartó orosz avantgárd, születnek meg és lehetetlenülnek el a "művészi futurológia" különböző típusai. A forradalom után "pusztulásba hulló kultúra feltámasztásának" igénye jelentkezik egy új Oroszország különösségét szem előtt tartó különböző kulturális modellekben.

A 30-50-es évek sztálini önkénye és a totalitárius állam működésének mechanizmusa bénítóan hat a szellemi élet csaknem minden szintjén, a Nyugattól való elzárkózás, a szocialista realizmus kizárólagossága ellehetetleníti a Nyugat-Európával történő kulturális dialógust. A 60-70-es évek társadalmi-politikai ellentmondásai az "olvadás" időszakának kulturális "rendezetlenségében" is tetten érhetők. A Kelet-Nyugat probléma leginkább a "hivatalos" és a "szubkulturális" irodalom és művészet kettősségében aktualizálódik. Az ezredforduló szellemi útkeresései ugyanakkor Oroszország és a posztmodern világ új koordinátarendszerében értelmeződnek, melyek hiteles lenyomatai az orosz posztmodern, "posztszovjet" jelenségek az egyes művészeti ágakban. Reményeink szerint a szöveggyűjteményben szereplő írások segítenek abban, hogy árnyaltabb kép alakuljon ki az olvasóban Oroszországról, az orosz gondolkodásról és mentalitásról.