Előszó

Az ómagyar kor névanyagának módszeres nyelvi vizsgálatával napjainkig viszonylag kevés munka foglalkozott. Pedig a magyar nyelv történetének megismerésében igen jelentős szerepet játszanak a személy- és különösen a helynevek, hiszen mint idegen nyelvi környezetben előforduló szórványok a magyar nyelv írásban is megjelenő legkorábbi állapotáról adnak képet, s változásuk a nyelv egészének változására világíthat rá. Éppen ezért a névanyag rendszerszerű vizsgálata nagyobb ívű következtetésekre adhat lehetőséget.

A napjainkig e témakörben megszületett feldolgozó munkák leginkább egy-egy nyelvemlék vizsgálatára vállalkoztak. Szükségesnek látszik azonban, hogy a feltáró munka ennél jóval szélesebb körű forrásanyagra vonatkozóan is megvalósuljon, lehetővé téve, hogy a nyelvnek ezt a rétegét is alapos elemzés alá vonjuk. E vizsgálatok elsősorban hangtörténeti, alaktani, másfelől pedig nyelvjárástörténeti eredményeket hozhatnak, ám ezekből az ismeretekből tovább lehet indulni a nyelv rendszerének általánosabb vizsgálata felé is.

Ezeket a problémákat felismerve a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén néhány évvel ezelőtt Magyar Névarchívum néven kutatási program indult meg, amely a korai ómagyar kor okleveles helynévanyagának feldolgozását tűzte ki célul. A kutatások eredményei - jelen munkához hasonlóan - a Magyar Névarchívum Kiadványai című sorozatban, valamint egy bárki által hozzáférhetővé tett adatbázisban http://mnytud.arts.unideb.hu/nevarchivum láttak napvilágot. A program egyik fontos irányaként az Árpád-kori Magyarország vármegyéinek helyneveiről történeti-etimológiai szótárak készültek és jelentek meg: az eddigiekben Abaúj, Bars, Bodrog, Borsod és Győr megye névanyaga látott napvilágot ilyen formában. Az itt közzétett munkám szándékában, felépítésében és módszereiben kapcsolódik az eddig kiadott kötetekhez, de némileg különbözik is tőlük.

Bihar vármegye a régi Magyarország legnagyobb területű megyéje volt, amelynek változatos földrajzi viszonyai, egyes részein különösen sűrű településhálózata és etnikai összetettsége a viszonylag gazdagon rendelkezésünkre álló forrásokban is tükröződnek. Történeti szempontú földrajzi feltárását JAKÓ ZSIGMOND végezte el a török pusztításig terjedően (Bihar megye a török pusztítás előtt Bp., 1940), kutatásait a történeti földrajz terén az Árpád-korra vonatkozóan GYÖRFFY GYÖRGY pontosította (Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Bp., 1963. 567-692). Munkáikra alapvető forrásként támaszkodtam, adataikat azonban minél több forrás felhasználásával igyekeztem kiegészíteni. Mivel a megye népességi viszonyai és településszerkezetének a változásai, valamint maguknak a neveknek a nyelvi jellegzetességei a XVI. század végéig folytonos változást mutatnak, az adatolást erre az időszakra vonatkozóan igyekeztem a lehető legteljesebbé tenni. Másfelől viszont a különböző fajtájú helyeket jelölő nevek közül csak a településnevek előfordulásait gyűjtöttem össze és magyaráztam meg, más névfajtákra (víznevekre, domborzati nevekre, mikrotoponimákra) nem voltam tekintettel.

A történeti-etimológiai szótár összeállításában lényegében véve azok szerint az elvek és módszerek szerint jártam el, amelyek a fent említett sorozat több darabjában az eddigiekben kikristályosodtak. Bihar megye régi településneveit doktori értekezésben dolgoztam fel, amelynek az itt közreadott szótár is szerves része volt. Az értékelés elméleti-feldolgozó részét "A régi Bihar vármegye településneveinek nyelvészeti vizsgálata" (Debrecen, 2005) címen önálló monográfiában tettem közzé.

...