| a közeledő enyészet elől, |
| csikorgó páncélos talpa alatt. |
| reszketünk a cinkos mosolyú |
| Mert aki ma meg is menekül, |
| holnap már betört mellel fekszik az ijedt utcákon |
| bámul a förgeteges gyilkos után. |
| a jobbra-balra zuhanó napok mögé; |
| kik olyan odaadóan rejtegetnek |
| míg a szuronyos, lámpátlan angyal |
| az utolsó, eltakart szemű csillagokhoz. |
|
|
