| a piros homokkő-torony felé, anyám. |
|
| Fényárban szédül égig a fala, |
| ahol a felhők világítanak. |
| a derekán körbe-körbe a tetejéig. |
|
| a szétlengő ágú kosárfonóbokrok mentén |
| harminc éve menetelek feléje. |
| a fekete pillájú városok között |
| harminc éve menetelek feléje. |
|
| Hús-piros a színe, mostmár látom, |
| áll egy nagy vonallal hajló tér közepén. |
| Mintha üvegbura volna fölötte az ég, |
| melyből a szél kiitta a levegőt: |
| hallgatnak a neszek körülötte. |
|
| Semmi fáradtságot nem érzek, |
| csak az utakat, amerre kóboroltam. |
|
| Mint a dob, feszes a levegő, |
| Csak a torony ujja mutat föl pirosan |
| a tér nagy vonallal hajló tenyeréből. |
|
| És nőcsapat szalad e tenyéren át |
| a piros toronyhoz fehér fátyol-ruhában. |
| Az első közülük rálép a vékony lépcsőre. |
| A többi vakító árny is utána lép, |
|
| Szél nem fújja a fátylukat, |
| ütemre táncolnak fölfelé. |
| Tisztulnak-fényesednek, lüktetnek fölfelé. |
| Szél nem fújja a tollukat, |
| sok havas madár kanyarog fölfelé. |
|
| Eltűnnek és visszafordulnak a piros fal mögül. |
| Halvány futórózsák fonnak be nagy karót, |
|
| Végtelen úsznak körbe-körbe, |
| Az első közülük eléri a torony-homlokot, |
| A többi asszony is eléri a torony-fejet, |
| s csillogva kering fölfelé, |
| ahogy imbolyogva közeledek |
| a piros homokkő-torony felé, anyám, |
| mintha a lépcsőn kanyarogna tovább: |
|
|
