| Kint fekete volt a jázmin előtt |
| kint nem káprázott a tolla |
| kitámasztva felejtettem az ablakredőnyt |
| és a redőny alatt besuhogva |
|
| a sötétség fenekére süllyedve feküdtem |
| a sötétség fenekére süllyedve feküdtem |
| és a redőny alatt besuhogva |
|
| észre se vettem észre se vettem |
| hirtelen ott villódzott a szobában |
| kint fekete volt a jázmin előtt |
| és bent ezerfényűnek láttam |
| kint nem káprázott a tolla |
| és bent kavargott a színekben |
|
| a sötétség fenekére süllyedve feküdtem |
| méltóságteljesen sétált felénk a madár |
| eltűnt fölhullámzott láng a füstben |
| tündöklő volt és fénykopár |
|
| kiterjesztett szárnnyal suhogott a padlón |
| a színjátszó madár villódzott |
| mindig ezerfényűnek láttam |
| zöld volt és sárga volt piros volt |
| hűlt kővé-meredve a tarkóm |
| magasan jött odaért az ágyhoz |
| feleségem aludt az örökké-álmos |
|
| és zuhogni kezdett a szivárvány-eső |
| a káprázó madár fölugrott ránk |
| szakadt a falakra a szivárvány-zápor |
| a színörvény-madár a mellünkre állt |
|
| rámnézett mozdulni se tudtam |
| a vörös-arany csőr lecsapott a fehérbe |
| csönd volt mozdulni se tudtam |
| először ő csúszott a toll-gyémántú bögyébe |
|
| pislogva evett csönd volt |
| lassan fölborzolta a tollát |
| és fölröppent hullatta ahogy szállt |
| lila kék rózsaszínű formák |
|
| világító-felhők lobogtak a szobában |
| magukban-izzó pelyhek keringtek még láttam |
| és röpült hullatta ahogy szállt |
| fénylemezekké tört a madár |
| barna s narancs-ezüst egek ragyogtak |
|
|
