| Csupasz mellel a kert végébe |
| a lobogó házat kelet felé: |
|
| kiált a láthatatlan vadliba fölöttem, |
|
| izzó cseréptányérja előtt, |
| a fák kormos csipkéi alatt |
|
| Ebből a homokból gyúrták a teliholdat, |
| ebből a homokból a fákat, |
| ebből a homokból vagyok én, te, |
| a orgonabokor és a levelibéka. |
|
| A homok kiáltása és hallgatása, |
| a szívem kiáltása és hallgatása; |
| kiált a vadliba és elsuhan. |
| Föltápászkodik a telihold |
| és elmerül égve-villódzva |
|
|
