| Megismered a gyermekkort, a végsőt, |
| az aggodalmakat anyád szavából; |
| a munkát és a könyvek szárnyát később |
| s amit sugall egy hullócsillag-zápor. |
|
| A sorsot, istent, zenét, margarétát; |
| hazád, amelynek irgalom a földje, |
| és az időt, a süketet és bénát |
| s a titkot, ahogy titok mindörökre. |
|
| Barátaid és minden ellenséget, |
| s a szerelmet, amelyért fizetsz százszor, |
| s mint aki villám-csattanásra ébred, |
| kísértet-arccal kimész a világból. |
|
|
