| Ijesztő semmit sem tudni rólad. |
| Nevedet se kellett volna kitalálni. |
| De lekaptad a födelet házunkról |
| és most már mindig besüvítesz a szívembe. |
|
| Akármilyen jázminvirágos az éjszaka, |
| sötét van itt és kavicsok csöndje. |
| Ember-erdők ringatóznak egyedül a földön. |
|
| Nem bújhatok el a csillagok elől a csillagokba, |
| nem bújhatok el mozdonyok alá, |
|
| Elindítasz, aztán összebombázod előttünk az utat. |
| Legjobb testvérünk vagy és ráfordítod |
| a zárat, mikor ajtódon zörömbölünk |
| a szél és hideg elől menekülve. |
|
| Lassan fordulok el. Fölszállok előled |
| a meztelen fényességbe, hol nem látni többé |
| az áprilisi vadgesztenyék |
| duzzadt, szemérmetlen rügyeit, |
| sem a szerelem elvágott nyakát. |
|
|
