| Se égő nők, se káprázó szavak |
| nem jutottak, nekünk, barátom, |
| csak idegeink hegyomlásai |
| s a magtalan időt szántó apáink |
|
| Te vakmerő voltál, én kétségbeesett. |
| Állunk az eső évezredes templomában, |
| éjfél van a kövek közt és szívünkben. |
|
| Mi tettünk, amit tehettünk, |
| miket gondoltunk, amit nem lehetett |
|
| Nekünk már nincs erdőnk, se házunk, |
| csak lenyúzzuk a nyárfák bőrét, |
| belerúgunk egy-két göröngybe |
| lengő örökségünk, a hold alatt. |
|
|
