| Pattogatott kukoricát rágva és futbalozva |
| úsznak a halál hadifoglyai |
| a gőzölgő, büdös folyók fölött, |
| füstben, vörösen, öregen, fiatalon |
| valahol a fasorok agyarai közt, |
| fa-orral, marhatök-forma fenékkel, |
| oltárképet és kurvákat festegetve, |
| középkori dómtornyot, felhőkarcolót, |
| csatahajó páncélt, tizenötemeletes sörtartályt faragva |
| a kiégett, aszfalt-terítős, |
| virágágyásokkal szégyenkező földön, |
|
| éhezve, szimfóniát legelészve, |
| mikor az automatikus vagonok |
| kihányják salak-vacsorájukat az éjszakába, |
| hogy a városok nehéz, vörös hálóinget húznak magukra, |
| és tvisztelve, tvisztelve, tvisztelve, |
| dzsessz-pocsolyában tapicskolva, |
| álmosan és gyanútlanul úsznak a halál hadifoglyai |
| földrészek közti repülőgépeken és ülőkádban, |
|
| a parki padokat szerelmi oltárrá avatva |
| és csókolózva-ölelkezve-üzekedve, |
| és hosszú sorban lihegve az abortusz-bizottság elé, |
| midőn dűl a jácint és a jázmin |
| fehér teje a kövezetre, a térdekre |
| a bolondos, festett szempillákra, |
| rongyos esőben és a tengerparti túlvilágon |
| lánymellek és férfitagok ragacsában, |
| nyomorogva és belefulladva |
| a világmárkákba, világtervekbe |
| száraz köveken, hidakon zakatolva, |
| vagy erősen: kockaalakú démon-fejjel |
| ázva a mesék zöldes-nyálkás záporában, |
| csodát várva és az álomtollas gyereket simogatva, |
| haza kívánkozva és elmenekülve, |
| ahogy kis bodzabogyó-szemű asszonyok, |
| és hülyék, akik hülye tekintetüktől |
| nem mernek a tükörbe nézni, |
| menekülnek valahova a gyulladásos, beteg nap alatt |
| lézengve, robotolva, szabadon, |
| istent gyártva és nyíltan |
| öklendezve a magányosságtól, |
|
| csillagok lábába kapaszkodva |
| és csörgő ürességbe ütődve |
| körbe-körbe a falak mentén, |
| sírkövekbe, vizenyős jóslatokba, |
| mohos, eltűnt, tengerekbe süllyedve, |
| naponta rosszabb kedvvel újjászületve |
| és tvisztelve, tvisztelve, tvisztelve |
| egymás jégkori csapdájába esve |
| jólöltözött városok kabátujjain, |
| úsznak a halál hadifoglyai |
| ki, ki önmagukból: a barlangi sötétből. |
|
|
