A boroszlói nyaktiló

Fogtak egy acéllapot,
akkorát, mint az ekevas,
fölül kifúrták:
kötelet fűztek bele,
alul ferdére kovácsolták,
élesre köszörülték;
a csupasz pengét fölkötötték egy állványra,
az egészet kivitték a térre,
hol tisztán ragyogott a nap,
és mikor az acéllap
először kóstolta meg
az ember vérét,
így énekelt:
„Az én országom nem mulandó.”
És ide-oda vágtázott
a La Manche-csatorna meg a Finn-öböl között,
1939-45 között;
akkor állvánnyal, kötéllel együtt
ledöntötték,
múzeumba rakták
ezzel a fölírással:
„A vas nem ártatlan többé,
a fa nem ártatlan többé,
a kender nem ártatlan többé,
mert itták a vérünket,
a nap nem ártatlan többé,
mert látott mindent,
pedig mi azt hittük,
az anyag és a fény
ellenáll
a Gonosznak.”


Hátra Kezdőlap Előre