| rettegni kezdesz, hogy meghal. |
| jár utánad reggeltől-estig |
| és ha te halsz meg előbb, |
| többé nem csukhatod be magadat, |
| gyönyörűségedet összeolvasztja |
| mint az elcsúszott létra. |
| Visszafojtod a lélegzeted, |
| úgy lesed szemében a fényt: |
| meghomálylik-e, világít-e? |
| vagy máris sötétben élsz, |
|
|
