| bár eddig se menekültem előled. |
| mint magamat? Te kihánytál, |
| így legalább nem kellett magyaráznod |
| a más testére, formájára éheset, |
| Uj törvényt, amin csak sírnom lehet, |
| a semmi fölött, saját vaksága, |
| ártalmasabban bőrödbe, napjaidba? |
| Miért nem vettem szívemre |
| nagy szemeid fölcsapó fehérjét? |
| Még a nyerítő ló zabláját is |
| hogy táncoltál a sátor előtt, |
| most már csak én félelmeinket, |
| más kerékvágások, sövények, esők: |
| koszosra keményedett inget, |
| semmit se hagyva belőlem, |
| még az itteni fák csörgését se |
| az annyit csodáltat, hallgatottat. |
|
|
