| Vérem farkasaival a síkságon, |
| puszta halmokon, üres éjeken, |
| gazdátlan ujjakkal, szájjal, |
| a térdek-közti világűr-hideggel, |
| vérem megfagyott és fölordító farkasai, |
| cél nélkül iramodnak emlékről-emlékre |
| az ordasok, vércsíkos szeműek, |
| fekszem az egyedül-melegített takaró alatt, |
| fekszem fönnakadt gondolattal, |
| simaságodat áhítják ezek az agyaras |
| vadak az ínség hónapjai után, |
| szimatolva a rothadt nádtorzsok, |
| az egymást-váltó éjszakákon, |
| a sötétség megszakítatlan falában, |
| fogaim és karjaim jussa kiabál |
| a kifosztottság egyik homoktarajáról a másikra: |
| hol vagy, csatakos, remegő inú, |
| sárga cikázás, elfulladt üvöltés, |
| hol az egymásba kapó állkapocs játéka, |
| csapzott, fehérhabos prém |
| bozótosban, jeges gyöpön; nyolc karmos |
| lábnyom a fövenyen, az időben, |
| nyolc egymás ellen és egymás után |
| homoktetőről-homoktetőre, |
| hogy mered pofájuk a zsákmány után, |
| a sehol-sincs, a tőlük elragadott, |
| legédesebb vérű test után, |
| a sóvárgás, a képzelődés, a lehetetlen |
| iránti gyűlölet és odaadás; |
| méreg égeti belüket, horpaszaikat, |
| a zörgő, panaszkodó nádasokat, |
| ázott madártollakat és régi szerelmek helyeit |
|
|
