| Elmenni oda, ahova nem lehet, |
| s nem találni a földnek-hajtott diófát, |
|
| nem találni zöldmohás erdőket, vadvizeket, |
| gólyát, bíbicet, rétisast, ebihalat; |
| összevissza növényi mámort a vizek alján: |
| hínárt, békalencsét, fehér, |
| vaskos, ízelt nádgyökeret, |
|
| elmenni oda és nem találni |
| a síkföld teremtett homok-titkát, |
| ami úgy húzott magába, úgy ijesztett, |
| hogy szomorú voltam tőle és eszeveszett, |
|
| elmenni oda a kiszántott pagonyok, |
| bokrok, sömlyék pusztájába, |
| a fehérlő homokra, felhőkig táncoló |
| forgószélben; laposok és domboldalak |
| rozsvetésében, kukoricásaiban, |
| hol még úgy állnak a fekete akácok, |
| kunhalmok, ördögcérnasövények, |
|
| elmenni oda, bejárni a pacsirtás, forró dűlőket |
| újra és újra; a lábom, a talpam |
| ünnepe nagyobb, mint a szememé, |
| a bőr, a hús erősebben csókolódzik a görönggyel, |
| fűvel, kórókkal: és visszanövök |
| emlékezve, porosan, ötvenéves |
| gyerekarccal, félve, izzadva |
|
|
