| a földön-átlátó elment tőlünk, |
| a tűzfal-arcú fogta botját, |
|
| kezét mossa egy esőfelhőben, |
| azt mondja: törjétek le a tengerit, |
| sajnálom ezt a kis országot, |
|
| most kígyózzon föl a fák koronájáig, |
| pukkanjanak el a zöldarany levél-halak, |
|
| senkise görnyed a kérges akácok között, |
|
| bort öntünk hideg poharakba |
| magunkra-maradtan, sírva, |
| mint a szélben ide-oda csapódó |
|
|
