| a szelek a fáknak, tépázni kezdik |
| a zöld leveleket, a kicsit már rozsdás |
|
| ahogy zihálnak és rohamoznak |
| míg minden terebélyt a földre tépnek, |
| míg annyi eleven fürt, hajlékony ág |
|
| tudod, ez a gyilkolás, ez a kivégzés, |
| ez a nehéz munka, ami nem lehet |
| meg egyszerre: lépésről-lépésre |
| készül el a pusztítás remekműve, |
|
| a leveleket le kell szaggatni, minden erdő |
| minden kert, utca díszeit, |
| nyögünk, nyögnek-búgnak a fák |
| mikor megkezdi a történelmi tömegmészárlását |
|
| tudod, ez a csapkodás, tördelés, pattogás, |
| sírás: zúgnak, panaszkodnak, |
| ellenkeznek a fák, cserjék, bokrok, |
| ez az emberi megpróbálás, mikor üt a szél, a hideg, |
| a zúzmarás csillagok mikor rálépnek |
| a kiszolgáltatott virágokra, |
|
| nincs védelem, minden gyümölcsnek, magnak |
| le kell hullnia tragikusan ez a férfias vég, |
| a zokszó nélküli, megállíthatatlan |
| bukás, zörgés, míg minden csupasz lesz, |
|
| tudod, néma, csontvázi templom, |
| röpül felé egy varjú, károg, |
| kár, kár: tudod, mintha végigrepedne |
| az ország fölött a mennybolt |
| kemény, csúszós-kék jege. |
|
|
