| ezer éve föltűrt vászongatyában, |
| gatyából kihúzott ingben, |
|
| csak te tudtál mindenki lenni, |
| mindnyájunk nyelvén okoskodni, |
| mutatni az országházra és az ekére, |
|
| csak te tudtál erdő maradni ott, |
|
| útnak indítottad a házsorokat, |
| az évszakokat, reménységeket, |
| elől mentél, énekeltetek a hosszú, |
| elhagyhatatlan ereszek alatt, |
| énekeltetek a sárban, századokban, |
|
| mi némák vagyunk, rongybabák, |
| túlságosan felöltözöttek, |
| elfalaztuk magunkat házainkban, |
| idegeinkben, gépszolgák lettünk, |
|
| nem maradt másunk, csak te, |
|
|
