Hadd mondjuk el

Kar

mint a beszakadt házfal,

Hang

mi már nem a szegénységtől félünk,

nem a zsírtalan tésztalevestől,

nem a lukas gatyától,

Kar

nem a lukas gatyától,

Hang

szívünkre a változás nehezedik,

a kivágott erdők,

mérgezett s mérgező folyóink,

Kar

mérgezett s mérgező folyóink,

Hang

kibírjuk-e majd a föld

meghajlását a gépek alatt

gyárak, műanyag-szemét alatt

a szétvagdalt tájon,

milyet te még nem láttál?

Kar

milyet te még nem láttál,

Hang

gyerekeinknek műszer-feje lesz,

mire fölnőnek, művégtagokon

szaladnak másik földrészre,

hitted-e ezt?

Kar

hitted-e ezt?

Hang

Hadd mondjuk el,

örülünk s félünk a holnapi

új találmányoktól:

szabadságunkat hozzák-e vagy elpusztítanak?

Kar

szabadságunkat hozzák-e vagy elpusztítanak?

Hang

Észrevétlenül sorvadunk el

mint a lomb között a fa legfölső ága,

- akkor veszik észre, ha már földre zörög -

vagy növünk tovább, amint

villogó technikák röpítenek sorsunk felé,

új csillagok felé?

Mondd meg nekünk, halott.

Kar

Mondd meg nekünk, halott.

Hang

Láttad: falunkból város nőtt,

unokádból éjszakai röpülő,

génjeidet csillogó, üveg gén-bankok őrzik,

Kar

génjeidet csillogó üveg gén-bankok őrzik.

Hang

Hadd mondjuk el: rettegve fekszünk ágyba

mi férfiak, asszonyok,

egy napon hátha fém-csattanást

hallunk puha csókunk helyett,

Kar

egy napon hátha fém-csattanást

hallunk puha csókunk helyett,

Hang

akkor már csak sírni jöhetsz vissza hozzánk,

csak siratni gép- és villamosagy-fiaidat,

Kar

csak siratni gép- és villamosagy-fiaidat.

Hang

Hadd mondjuk el,

mi nyomja szívünket,

mióta gyorsabban pörögnek napjaink,

s életünk remények között tűnik el,

Kar

s életünk remények között tűnik el.