| Isten nagy csöndessége előtt |
| | némuljanak el minden agyvelők. |
|
| Hallgatok éjben, akácvirágban: |
| | ezért mozdultam az anyámban? |
|
| Holdra nézek, jég-fogú csillagokra, |
| | többet tud nálam egy olajfa! |
|
| Véletlen vagyok, pillanatra-lény, |
| | elpattanok az éggömbfény-zenén. |
|
| Magamban nem találtam rendet, |
| | azt se, amit a természet jelentett. |
|
| Félig élve, félig halottan |
| | jövendőmet kiszámítottam: |
|
| anyaggá török, megdicsőülök, |
| | szétver a lét, mint recsegő tököt. |
|
| Üressé nyílok. Nem támadok föl, |
| | nem virrasztok a jázmin alatt többször. |
|
| Isten közönye megingathatatlan, |
| | koponyarésén belepillantottam. |
|
| Ömlő, nagy csöndessége előtt |
| | némuljanak el minden agyvelők. |
|
|
