| hangosan, torkomból, tüdőmből, csontomból |
| itt vagyok percekre hasítva |
| | itt vagyok gyerekkorom óta |
| | itt a tenyészet földöntúli, |
| a gyerekek, nézd, a gyerekek a legszebbek |
| | Fölmászok a sziklára és kiáltom: |
| nincs másod csak a hiányod |
| és a fák ökléből kiáltom: |
| | Kövesedjen meg az üvöltésem, lázadásom |
| | kő-egyház legyen eszeveszettségem |
| | mert te akkor se hallasz, akkor se raksz óceánokat |
| a sebeimre: jel-isten, éhezés-isten |
| | egyszer örökkévalóságot, örökkévalóság mögötti istenem. |
| | Csak a húsomból bömbölhetek |
| | dagadt nyelvemmel, deres-rongyos |
| míg elpusztítasz a kövekben és a halakban |
| | pusztíts akkor el a városokban |
| | a fehér, sziktavas síkságokban |
| a te sötétségedben kiáltozok |
| | a te vak elhagyatottságodban: |
| | te simogatod a szerelmesem mellét |
| szikráztatod húsához húsomat |
| | úsztatod szemérmén tekintetemet |
| | kihűlt csillagködök istene |
| | torok nélkül és nyelv nélkül is |
| | mint a giliszták a járdák |
| csókolj meg hajnalaid lovaival |
|
|
