| | „Most már csak a halál érdekel,” |
| | Maratonnál, a tengerparton |
| | a vastag, fehér napfényt szürcsölve, |
| a legkisebb nap-forgács is |
| | a szakadatlan-szürke hamuban, |
| | akkor majd jó lenne olajfákat, |
| rózsaszín oleánder-sövényeket |
| | simogatni mind a két szemeddel”, |
| | azokat a hosszú, zöld növénycsápokat, |
| | vízi szénát, mitől folyton |
| | fönt szikrázik az öröklét |
|
|
