| | állat-testvéreink módjára |
| | hajad sásfészkében fuldokolva |
| | a szerelem mennybemeneteleként |
| sajnálom, hogy csak két újszülött vad |
| | diadalmas sikoltása és rémülete |
| hol minden fűszál izzad, a levelek |
| | gőzölögve pusztulnak térdünk alatt; |
| | sajnálom, hogy megint lezuhanunk |
| | szépségeidtől, mely fehér köldököd |
| | és combod tövének szépsége, |
| | egybecsorduló, titkos nedveink |
| | és ideg-érintéseink szépsége. |
| Ki tehetne minket áramló nappallá, |
| | hulló címerű holdvirággá? |
| | Szeretném, ha végre én csak én volnék, |
| | szervek, közvetítő testrészek nélkül; |
| hajad denevéres barlangjából, |
| | tested sercegő fáklyáiból, |
| | bejárataid homályos csipkéiből |
| | nyelvemre lefordíthatatlan |
| karodon-öleden, szakadozott évszakaidon át |
|
|
