| Messziről megvillant bennem v a l a k i, |
| mikor kezet fogtunk és a szemembe nézett: |
| | a szél tizedelte hosszú, fehér haj, |
| a sok idegen kikötő-szag-ráspolyozta |
| sasorr idő-utast mutatott. |
|
| míg a világ moszatos, halpikkelyes |
| halászhálóját bogozgatta-teregette |
|
| akarta: az időjárás várható-váratlan |
| görcseit. Bozótban-mocsáron nem kaphatták |
| állkapcsukba festett-fogú filozófiák. |
|
| Igy gondolkodott, adta tanácsait |
| visszavonulásra, rajtaütésre készen: |
| | Én csak az öklét figyeltem, |
| ahogy megnyugtatóan elfektette |
| a térdén: ravasz ötletet, biztos érvet. |
|
| Fején a tengerészsapkát akkor |
| vettem észre. Szerette hetykén |
|
| tekintetébe néző, fiát-feleségét |
| a palota-megszálló kérők darázsrajától |
|
| A csapdát-állító, csapdát-kikerülő Odüsszeusz, |
| a nem halandó emberi leleményesség |
| a cecei, rácegres-pusztai kiejtésű |
| Új és új hajókat vízre-lökő nagy keze |
| könnyedén nyúlt pohárért, |
| mintha olyan volna ez is, |
|
| De hőkölve láttam: mozdulatától |
| csigakürtök emelkednek-búgnak, tarajos hullámok |
| falják föl alólunk a padlót |
| s az ablakokat beszakítja |
|
|
