|
Ezekhez képest szent vagyok,
|
|
még lassan istenné leszek,
|
|
| egy pillanatra se
én soha |
| kicsi csimota-koromban talán |
| egy nő szeméremajkai közt |
| fogadtam el ezt a világot |
| toll-fehérében röpülve se |
| a csillagok naprendszerek |
| törvényeinek teremtéséből |
| ezt a minden másodpercben |
| a szív félájult boxmérkőzését |
| miféle sorsistenek szőtték |
| s egy dührohamban egyesült |
| s én az ő ismeretlen-bűnű őseiknek |
| nem fogadtam el az arcomat |
| a szerelmes kiszolgáltatottságot |
| egy másik cápabőrkesztyűvel becézett |
| mégis befogadnak a húsukba |
| összekeverednek a sejtjeinkkel |
| közösen is elfogadhatatlan |
| én a tavaszi fűzlomb-mámorban is |
| dióhéjként recsegve-betört |
| erőlködtem a lelőtt-lámpa-sötétben hogy |
| testemen a romlás zöld penész-szigeteivel |
| a vér visszhangzó csatornáiból |
| üszkös orral mennydörögtem |
| lenyúzott keményre szárított |
| csecsemőket kerékvető-kőhöz vagdosó |
| tengerek folyók síkságok hegytetők |
| lakóinak egymást-kaszabolását |
| nem akarok a hús-csont-izom-agyvelő-őrlő gépek |
| így a fekete lukas égboltozat |
|
|
