| ott ülsz egyedül a sarokban, |
| | nézed a pultot, a füstöt, |
| | élesre faragott arcodból is |
| | Csak mikor menni akartál, |
| s te annyira elcsodálkoztál |
| | egy haj, egy arc szépségén: |
| | hosszú sálad háromszor is áttekerted |
| | Ugye, most már végleg rosszul állnak a dolgok? |
| | Végleg, mondtam, soha nem maradt |
| | Ezután már nem bizakodhatunk |
| | semmiben. - Szemed ezüst lett. |
| | Egyensúlyt keresve szorítottam meg |
| Utoljára? Nem: először tudtam meg, |
|
|
