| | rándul össze. Nem veszik észre |
| házasságok virágzás nélkül, |
| | emberfölötti iszonyodással menekül |
| háborúról háborúra. Minek akkor annyi fönséges |
| | látomás a múlt tavaszairól, |
| | minden Hadúr üzenete volt |
| | s a mítosz szeles, piros felhőiben |
| | úgy vágtattak alattuk a hegyek, |
| mint a paripák: nyugat felé, |
| | asszonyok és új székesegyház-csipkék |
| | Meg kellene állni. Ujjat a betűre |
| | vérrel és arannyal csillog ott |
| | bekormozhatatlan ragyogás |
| az ég alján: ősök szelleme |
| | s csak a tiszta izzás maradjon: |
| | A többi hosszú esték és parlagok |
| | Föl kell sikoltani. Az élet így kifolyik |
| | az évek fölborított korsóiból. |
|
|
