| amit nem ismersz, istenem? |
| | megsejtesz, a szerelem égetését |
| | lemeztelenítőbb halandóságomat |
| | se szenvedheted meg olyan |
| | ahogy nekem a Nagy Törvény |
| Az idő fű-hullámain úszó fiatalok nem lesznek |
| | de az öregek öregebbé töredeznek; |
| Ádám és Éva inkább minden |
| | csak az egymásból-gyújtott oltár |
| Mert nem érted a mi vonagló szívünket, |
| | a dombok, a félredűlt fák |
| beleszakadnak a folyómederbe |
| | és a szerelmi oxigénhiány, |
|
|
