| | istenem, miért adtál nekem |
| A jobbik fele szelíden néz rád |
| | és emlékezik a paradicsomra. |
| | vele, kipirosodik a hívásodra, |
| | a bal fele göröngyös és gyanakvó: szólj hozzá, |
| simítsd végig, megvérzi a kezed. |
| | Miért nem adtál nekem egyforma |
| | arcokat? Két figyelő pofacsontot, két egymásra hajló, |
| | Nem tudom, melyik vagyok, melyik |
| | az én arcom: a rád-szomjas jobb |
| | de csak a fél arcomra szállnak a lepkék, |
| | a bal körül darazsak morognak: |
| | fullánkjuktól duzzadt a szám. |
| | mint valami démon-maszkot. |
| | mit anyja fogant, mielőtt |
| a fia megkérdezhette volna a csillagokat: |
| | A jobb és bal arcom csatája |
| | kettejük testvér-dulakodása. |
| Fordulok jobbra: nyár húsa csattog |
| | a folyók jég-szöges oldalán. |
| | Istenem, nem tudok két arcommal, |
| | egész nappalommal és éjszakámmal |
| feléd nyílni. Ha fogod is a kezem, |
| | közelebb csikorog a kavics-ösvényen |
| lök bele a fekete öbölbe, |
| | a föld vastag hajfonatába, |
|
|
