A leander júliusa

Bámulom a leandert:
 boldogtalanságomban jó látni
 boldogságát;
 mivel süti a nap, naívan azt érezheti,
 hogy az élet semmi egyéb,
 mint nyár és virágbomlás,
mámoros méhzümmögés,
 aminek nincs vége
 akkor sem, ha letör a szél
 egy-két ágat,
 rózsaszín szirmot.
 Ha nem hinném, hogy isten
a csontjaimban lakik,
 ezek a kis kelyhek táncolnák a szemembe,
hogy él, lobog a Titok,
 mindegy, tudunk-e róla,
 érezzük-e a sugárzását,
 mikor júliusban a bimbók százait kikölti
 és újra meg újra lepörzsöli
 a halál szárnyait.


Hátra Kezdőlap Előre