| Sárgásfehér lepkék vergődnek a zöld |
| telefonfülke üvegén: miért nem telefonálnak |
| valahova, hogy nyissák ki nekik az ajtót |
| a lejtők, a rétek, a fák, a virágtölcsérek |
| felé? A lepkék nem tudnak telefonálni; én se, |
| míg ki nem engedem őket: azonnal leülnek |
| egy kicsattant mályvarózsára a kerítés |
| tövén. De ha nincsenek a szám körül lepkék, |
| mit mondhatnék a fekete, élettelen |
| bakelit-kagylóba? Kilépek az agybombázó |
| hőségbe és szó nélkül hazatámolygok, |
| kinyitom a csodálkozás kapuit: fejem helyén |
| nagy fecskefarkú lepke száll. |
|
|
