|
I.
| | Kórházi ágy: ülve szélütött barátom |
| mellett, kibújnak félelmem szemei: |
| | fehér a lepedő, fehér terítő |
| Épen maradt balkeze, a kanál, a sárga, zsíros |
| | Egy morzsa a szája sarkában, |
| az alsó ajka alatti borostán, a lenyírt |
| vissza az évgyűrűkkel korábbi |
|
II.
| | Újra belépve a betegszobába, |
| fölszáll előlem az ágyról: |
| | mozdulatlan karjait V-alakban föltartva, |
| | elészórja az égből az ölyvek, cinkék, |
| | meggyvágók, zöldikék, vadgalambok, vércsék, |
| | egybezendülő termékenység-hang; |
| keze a kemény agyagon, fűben, |
| | hányja-kalapálja a cigánykereket |
| | az egymás után földhözvert |
|
|
