| Álmatlanul füstölgött a vasúti töltés. A gyötrelem |
| | kiitta a vadvizeket, kutakat. |
| Békákat sütött rá a parti kövekre. Se éjjel, se nappal |
| | ködként lebegett kezemre-arcomra. |
| | feketedtek, akár karóbahúzott |
| parasztok. Akácok alá megsárgult levél zörgött. |
| | Másnap újra szemembe vigyorgott a gúnyos arany. |
| | És megindult lefelé a nedvtelen homok |
| | a többi eperfa következett: utolsó |
| levelükig lerágták őket a hernyók. |
| | ragadós nyáladék-hálójával. |
| ürülék-csík fölött puffadoztak |
| pusztulásom emlékművei alatt, |
| | tapostam az összegörbült, |
| | hol anyám halandóvá tett, |
| | Nem vette le rólam a nyár eszelős hélium-tekintetét. |
|
|
